Muriel Ou Le Temps D’un Retour ( MURIEL, OR THE TIME OF RETURN )

Hélène egy kisvárosban élő középkorú özvegy, aki együtt lakik mostohafiával, Bernarddal. Bár indítékait nem ismerjük, Hélène meghívja magához húsz éve nem látott szerelmét. A film azzal indít, hogy Alphonse megérkezik Párizsból és magával hozza barátnőjét, Françoise-t, akit úgy mutat be, mint unokahúgát. Ebben a filmben az emlékezést az is bonyolítja, hogy többszereplős folyamattá válik, és egymással össze nem egyeztethető tartományok alakulnak ki abban. Resnais itt már egyáltalán nem használ flashbackeket a múlt felidézésére, csak beszélnek róla. Korábbi filmjeitől eltérően nagyobb hangsúlyt fektet a cselekményre és a kapcsolatrendszerek bonyolítására, igaz, mindenből csak jelentéktelen fragmentumokat kapunk, amelyek keresztülhúzzák a néző elvárásait. A film szereplői itt is bizonyos értelemben a múlt foglyai maradnak, kibogozhatatlan emlékekkel küszködnek – ahogyan Hélène nem tud szabadulni fiatalkori emlékeitől, úgy Bernard is egy traumatikus emlék hatása alatt él, ti. hogy részese volt egy Muriel nevű algériai lány megkínzásának –, képtelenek a jelenben élni és cselekedni.