The Beautiful Prisoner ( La Belle Captive )

A szép fogolynőben az élők és holtak világa, a racionális és a transzcendentális világ nemcsak találkozik – egybe is fonódik.

Walter megismerkedik egy lánnyal, Marie-Ange de Reeves-vel (a Reeves francia kiejtés szerint azonos alakú az „álom” jelentésű ręve szóval), aki nemsokára eltűnik, majd ismét feltűnik, és balesetet szenved. A lánnyal Walter megáll az első háznál, hogy segítséget kérjen. A házban orgia folyik, de orvos is kerül – ismét beszélő név, dr. Morgentodt (holnap + halott) –, vérrel kínálja a lányt, aki magához tér, szeretkezik Walterrel, majd eltűnik. Walter nyakán harapás – vámpírfogak nyoma. A szobában Magritte-kép, a cselekményszál új vonalon fut tovább: Walter megtudja, hogy Marie-Ange évek óta halott, és annak az Henri de Corinthe-nak a menyasszonya volt, akit Walter keres, a szervezet megbízásából. A szervezet összekötője Sara Zeitgeist ("korszellem"). Visszatér a házba, amelyről megtudja, hogy évek óta lakatlan, Corinthe-hoz siet, Corinthe is halott, és ekkor már Walter gyanúsított is: zsebéből előkerül Marie-Ange véres cipője. A nyomozó elkéri a cipőt, cserébe Magritte A szép fogolynő című festményének reprodukciójával ajándékozza meg. Az asztalon A szép fogolynőt ábrázoló képeslapok, ám a képen, kiegészítőként, ott a halott lány cipője is. Az új képből új cselekményszál indul...

Interjú részlet:
– Filmjeiben is bőségesen él utalásokkal: ilyen például A szép fogolynőben Henri de Corinthe figurája,akinek heve egyszersmind utalás a „korinthusi menyasszony” Goethe által is megverselt mítoszára. A halott lánnyal folytatott viszonyra „rímel” a filmben hallható Schubert-vonósnégyes, A halál és a leányka, és még folytathatnánk azt a sajátos filmi mitológiát, ahol az utalások egymást magyarázzák, vagyis végső soron nem kapunk magyarázatot. S amikor a néző kimegy a moziból, nem tud többet a szereplőkről, mint amikor beült a filmhez.
– Ön voltaképpen azt írta le, milyen az emberi lét. Ön is él, én is élek, a nézők is élnek, de mit értünk az egészből? Látunk dolgokat, csinálunk dolgokat, találkozunk emberekkel, és csak a legvégén, a halál pillanatában kérdezzük meg magunktól: vajon mit értettünk meg az egészből? Mit tettünk? Ha az embert csakugyan érdekli mindaz, ami a fejében végbemegy, akkor el kell utasítania a realista ideológiát, mely szerint minden tökéletesen megmagyarázható.

Az első filmterv még A korinthoszi menyasszony címet viselte. Az eredeti szöveg, amelyre a cím hivatkozik, Goethe azonos című elégiája, pontosabban balladája, amely egy ógörög mondát dolgoz fel. Az eset maga – vagyis a halott lányba szerelmes ifjú esete – egyébként ismert motívuma a görög, a germán vagy akár a kelta mondavilágnak.
Engem az a képtelen helyzet ragadott meg ebben a témában, hogy két világ – az élők és a holtak világa – találkozik benne, és ebből a helyzetből kiindulva akartam filmet csinálni. Két olyan világ kommunikál egymással ebben a történetben, amelyek között igazából nem volna szabad semmiféle kapcsolatnak létrejönnie.
Az az ötletem támadt, hogy René Magritte belga szürrealista festő vásznait fogom felhasználni a film képi világának megteremtéséhez. Ekkor adtam a filmnek A korinthoszi menyasszony helyett A szép fogolynő címet. Magritte-nak hat festménye is készült ezzel a címmel; egyik furcsább, mint a másik, de mindegyiken két világ látható, az egyik a valóságos, a másik az ábrázolt, s a kettő kommunikál, vagyis kapcsolatban van egymással. Nos, én felvettem a kapcsolatot a festő özvegyével, és engedélyt kértem tőle, hogy egy hetediket festethessek.
Magritte, a festő tehát lassanként fontos szerepet kezdett játszani az elképzelt filmben: a korinthoszi menyasszony történetéből ismert szerelmes fiatalember mindig az ő szürreális képi világába került át egy-egy vámpír-harapás nyomán. Pontosabban szólva a filmben több történet gabalyodik össze, s mindegyikük ebbe a kettős világba transzponáltan jelenik meg: minden átkerül a valóságos világból a Magritte megfestette világba, ahol a realizmus értelmét veszti, s amely az értelmezhetőség szempontjából tele van hézagokkal, ellentmondásokkal.