Les Capricieux

Deville a francia film Marivaux-ja. Színháztörténész legyen a megmondhatója, mikor volt utoljára fényes Marivaux-be-mutató Magyarországon. Pedig boldog és irigylésreméltó közönség, mely ezen az írón mulathat. Valószínűleg ma nincs is ilyen közönség, máskülönben némi kedvező visszhangot keltett volna a nemrég televízióban látott Les Capricieux (Szabadszívek), Deville ritka tévéfilmjeinek egyike. Ez a Napóleon alatt (vagy a direktórium idején) játszódó erkölcs-komédia úgy ütött el a tévé egyéb játékaitól, mint a természetes gyümölcs a mirelittől. Nem csak azért, mert kosztümös hősei éppoly szellemesen társalogtak, mint amilyen fürge szellemmel játszott velük a rendező: azért főképp, mert e parókás vígjáték frissebbnek hatott, mint a legtöbb mai tárgyú doboz-program. Deville figurái szeszélyesek: szeszélyesen játszanak a „szerelem és a véletlen játékával”, a halált komoly, korrekt és általában szellemdús partnerként fogadják. Akkor is rokokó kosztümöt viselnek belül, ha napjainkban élnek.