The Afterman

A film egy fickóról szól, aki egy bunkerben élt egyedül, miután ledobták az atombombát. Se írni, se olvasni, se beszélni nem tud. 20 évvel később előjön a bunkerből, és szembesül a világgal, ami a végletekig elfajzott, a szex és az erőszak uralja. A film teljességgel nélkülözi az emberi beszédet, és nyíltan ábrázolja a szexuális erőszakot, a meztelenséget, homoszexualitást.

A film saját hazájában is csak kicsi reklámot kapott és csak VHS-en jelent meg sokáig, de arra is olyan ritkán lehetett rátalálni, mint egy táncoló elefántra. Elsősorban azért, mert a rendezőt nem igazán szeretik a belgák, és így inkább a föld színéről is eltűntették volna a filmet (a rendezővel együtt). A rendező leghíresebb (hírhedtebb) filmje a Blue Belgium, amit Mark Dutroux pedofíliabotránya ihletett.
Az Afterman egy mély és elgondolkodtató filmes kísérlet minimális költségből, mégis rengeteg ellentmondó, sőt, tabunak minősülő témáról szól. A kezdetleges alaptörténet némiképp a The Omega Man „egyetlen megmaradt ember a Földön” témájára hajaz, aki életben próbál maradni a halott pusztaságban, miközben a megzavarodott túlélők megpróbálják megölni. De ez az egyetlen hasonlóság.
Nincs párbeszéd (elsősorban a finanszírozási gondok miatt), a névtelen főszereplő napjait kukacevés, semmittevés, illetve egy fagyasztott női testtel folytatott szexuális érintkezés teszi ki. Amikor egy elektromos zárlat miatt elhagyni kényszerül a menedéket, felfedezi, hogy nem ő az egyelten ember a Földön. Ám az első találkozás egy csapat csavargóval fájdalmas férfi nemi erőszakot szül, így rá kell jönnie, hogy minden túlélő embert csak állatias ösztönök hajtanak. Ez a perverz, szexuális kielégülés vezérli a film nagyobb részét, van benne leszbikus milliomos, fellációt gyakorló szerzetesek, és szexéhes nők.