Exterior Night

A film "hőse két fiatalember, egy kallódó dzsesszzenész és egy tétova írójelölt,
meg a hozzájuk csapódó taxisofőrlány. Egyikük sem tudja, mit akar, talán ezért is
kapaszkodnak egymásba. Hármasuk a humor egyik ősforrását szolgáltatja, az egymáshoz
semmiképpen sem illő emberek dúlt barátságának, rokonszenvező gyűlöletének rajzát.
Cselekmény persze alig csurran, csak lazán összekapcsolódó vagy bánatosan újra
ismétlődő, önmagukban jelentéktelen epizódok: egy monotonul sivár élethelyzet
három szenvedő hőse bolyong sodródva ebben a belső éjszakában.
Semmi sem történik ebben a filmben, de a szereplők állandóan várnak valamit.
Napjuk este kezdődik."
(Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy)

"Az Éjszaka, külsőben az elmulasztott cselekvések, az elvetélt, talán már elfelejtett
vágyak filmje. Valami valamikor visszavonhatatlanul elromlott ezeknek a harmincéves
örök kamaszoknak az életében. Hogy a csömört megelőzte-e a szellem és az érzékek
pazar lakomája, az a filmből nem derül ki. Legföljebb a hatvannyolcas barikádokra
tett utalás ad némi homályos támpontot. (...)
Három nagyszerű színész (Christine Boisson, Gérard Lanvin és André Dussolier)
intenzív játéka a film erejének egyik titka. Filmvásznon ritkán látni ilyen természetes,
minden moziszínészi manírtól mentes „létezést”, ilyen virtuóz hármas összjátékot.
Különösen Dussolier lenyűgöző; az ő figurájában a legerősebb az önirónia és a
megfáradt, természetes líra. Az Éjszaka, külsőben szemérmes, mélyről feltörő lírája,
akárcsak filozófiája, ugyanúgy ösztönös, mintegy természetszerűen „adott”, akár
a nouvelle vague filmjeiben."
(Báron György: Hollywood és Marienbad)