Hachikô Monogatari

Arra a kérdésre, hogy vajon melyik az a valóban megtörtént eseményeken alapuló történet, amit (majdnem) minden japán ismer, nagy valószínűséggel az egyik legjobb válasz mindenképpen Hachiko, a sanyarú sorsú akita sztorija. Az 1920-as és 30-as évek fordulója környékén élt eb annak idején gyakori szereplője volt a helyi újságoknak, a hűség jelképe lett és óriási tisztelet övezi mind a mai napig. Ennek kissé groteszk bizonyítéka, hogy a kutyát halála után kitömték és kiállították, az Ueno parkban levő tudomány és technika történeti múzeumban ma is megtekinthető. A shibuyai állomás egyik kijárata, ahol annak idején a kutya rostokolt, ma is a Hachiko Kaisatsu nevet viseli.
De miről is olyannyira nevezetes ez a kutya? Az életét viszonylag nagy részletességgel, a születése pillanatától a haláláig feldolgozó filmből természetesen kiderül. Egy agronómus professzor, az egyetemi tanárként is funkcionáló Ueno úr egyik tanítványától egy kölyök akitát kap ajándékba. Felesége ellenzi a döntést, azonban a lányuk erősködése folytán a kutya mégiscsak a családban marad. Természetesen Ueno úr veszi pártfogásába, Hachiko pedig szép lassan hírnevet szerez magának azzal, hogy minden nap kimegy a gazdája elé a Shibuya vasútállomásra. Ueno úr halála után is, éveken keresztül...