Nudo Di Donna

Velence olykor víz alá kerül, olykor csak az érzelmek áradása sújtja. Sandro (Nino Manfredi) és Laura (Eleonora Giorgi) már nem ifjú házasok, Rómából költöztek a vízre épült városba, hogy a Laura örökségét jelentő régi könyvkereskedést vezessék. Kihűlőfélben levő kapcsolatuk számára kegyelemdöfést jelenthet, hogy a város iránt ellenszenvet tápláló, szinte az életét is unó Sandro egyszercsak közli: nem alszik otthon. Egy igazi művésztanyán húzza meg magát a fotós Pireddu (Jean-Pierre Cassel) jóvoltából, ahol furcsa felfedezést tesz: egy aktképen felesége vonásait véli felismerni. Kétségektől gyötörten nyomozásba kezd a karneválra készülő Velence házain, utcáin és csatornáin át...

Nino Manfredi második rendezése a Csoda olasz módra után (ha nem számítjuk egy 1962-es szkeccsfilm egy epizódját) meggyőződésem szerint emlékezetes hangulatú alkotás. A rendező-főszereplő szerint filmjének "hőse egy már nem egészen fiatal házaspár. Sok-sok év után még mindig szeretik egymást, mégis válságba kerülnek, mert nem figyeltek oda egymás időközbeni változásaira."