Ultimul Cartus

Roman felügyelő túlélte a nagy leszámolást a banditákkal, de a vetélytársból baráttá lett mentora már nem. Igen feldühíti, hogy a maffia főnök büntetlenül kisétál a bíróságról, így minden eszközt megragad, hogy visszavághasson. Az ellenfelei sem becsülik már le, a megtisztelésüket bérgyilkosokkal fejezik ki. Politikai nézeteit ismerik, így tudják, miként lehet közvetve megsebezni. Az elhúzódó harcban Roman baklövést követ el, így kis híján kegyvesztett lesz. (Egy kémügybe tenyerel be hívatlanul.) Kénytelen kolostorba vonulni, de nem igazán a megszokott értelemben véve a dolgot.
A siker folytatást szül, nem volt ez másként akkor sem. Azért nem a új bőrt nyúznia rókáról alapon, szerencsére. Gyorsan megszületett a második film, a főhős és a környezet maradt. Új ötletek viszont akadtak, más irányba terelték a fonalat. Az egyházi környezet finoman szólva nem volt népszerű a pártfejesek körében, tehát a kolostori helyszín joggal nevezhető unikumnak. A mozi őrzi az előzmény erényeit. Érdekes karakterek, szokatlan helyzetek, hangulatos zene, némi pikantéria.
A fegyverek kissé kevesebbet szólnak, de a felügyelő új társa ugyancsak eredeti figura. Afféle néha kétbalkezes, máskor találékony egyszerű vidéki ember. Sergiu jó érzékkel szúrta ki a külföldi mozik új ötleteit, olyan autós üldözést, mint itt, "szocialista filmben" még sokáig nem lehetett látni. Ezúttal a banditáknak végképp bealkonyul, kellett nekik a politikába ütni az orrukat....