Pet Holek Na Krku

Evald Schorm (1931–1988) munkáiban mutatkozik meg legerősebben a cseh új hullám társadalmi elkötelezettsége, ennek ellenére a rendező sosem vált a világot fekete-fehéren ábrázoló moralistává. Magányosságával, szkepticizmusának mértékével, valamint pontos és könyörtelen társadalmi analízisével gyakran a francia Robert Bressonhoz hasonlítják.
Ebben a filmjében nagyon civil módon beszéli el, hogy egy fiatal és tiszta lélek hogyan válik besúgóvá. A film prominens szülők lányának az életét mutatja be. A szülőknek nincs rá idejük, a barátnők féltékenységből bántják. A védtelen Natasa előbb sikertelenül próbálkozik az öngyilkossággal, egy további ármánykodás után azonban feljelenti „barátnőit” az apjának, aki az iskola igazgatójától szigorú büntetést követel. A történetet a rendező a Bűvös vadász című opera libereci előadásának felvételeivel tűzdelte meg. Miközben Weber főhőse a lelkéért vívott harcban dicső győzelmet arat, Natasa csendben alulmarad. A korábbi filmek távolságtartásával szemben itt a rendező nyíltan szimpatizál a főhőssel, viszont annál rosszabb bizonyítványt állít ki a társadalomról.

Luboš Ptáček: Panorama českého filmu (Olomouc, Rubiko, 2000. 140–147. ford.: Gál Róbert - in Filmkultúra)

A Mindennapi bátorság és A tékozló fiú immár szétválaszthatatlanok, együtt foglalják el helyüket a filmművészetben. Számomra közéjük tartozik Schorm harmadik filmje, az 1967-ben készített Kamasztársadalom is. Pedig más vidéken, más emberek: gyerekek között járunk. A második vagy harmadik folytatások sok esetben az előzményekről beszélnek. Első megközelítésben erről van szó most is. Egy gyerek; egy kislány kilátástalan harca a kívülrekedés ellen. A munkás, a mérnök után most a kisdiák szenved. Nem folytatásról tehát, hanem ugyanarról van szó. A gyerek kellett ahhoz, hogy a mondatot be lehessen fejezni. A kissé szájbarágósra sikeredett címfordítás mindent elárul. A pontos fogalmazáshoz szükséges a fekete és fehér erős kontrasztja, az ártatlan és kegyetlen gyerekvilág. A gyerek még fedetlen szívvel folyamodik az elfogadásért. Összes opportunizmusunk ott van esdeklő tekintetében, minden érzéketlenségünk egy hirtelen kitörő bakfisvigyorgásban. Schorm egy ábécéskönyv érthetőségével járja körül harmadszor is ugyanazt, míg maga is el nem jut a végső kétségbeesésig. Már mindennek vége.