O tekh, kogo pomnyu i lyublyu

A második világháborúban történt. A fiatal Vasziljev sebesüléséből felgyógyulva ismét frontszolgálatra jelentkezett. Felettese azonban nem a frontra küldi, hanem egy aknász egységet bízott rá, feladatául tűzve: az előrehaladó front mögött hatástalanítsa az aknákat, hogy a veszélytelenné vált szántóföldeken ismét megindulhasson a munka. Vasziijev kezdetben nem örült a feladatnak, a frontra szeretett volna kerülni, hát még mikor megtudta, hogy egysége csupa nőből, fiatal lányokból áll. Bármennyire nem örült, a feladatot végre kellett hajtani. A kezdet nagyon nehezen ment. A lányok soványak voltak, legyengültek, fogalmuk sem volt a katonai fegyelemről, csak harcolni akartak a németek ellen. Mindnyájan az akkor felszabadult, megkínzott Leningrádból érkeztek.
Vasziljev is feszélyezve érezte magát kezdetben, mit mondjon — és főképp hogyan? — ennek a sok harcrakész, de fegyelmezetlen lánynak. Az előttük álló nagy feladat azután mindent megoldott...