Batalion

A film az I. világháború végén játszódik, 1917 nyarán, amikor Oroszországban megalakították az első női „halálzászlóaljat”. A fent említett tájékoztató feliratot követően a kezdő képsorok Szent-Pétervárt mutatják, egy főhadnagyot, aki éppen a frontról jön és kocsist fogad. A kocsis így elemzi a forradalom után kialakult helyzetet:
Amióta ez a Kerenszkij van hatalmon, nincs rend errefele. Kiengedtek a börtönökből, mindenféle népséget…Politikaiakat, tolvajokat, gyilkosokat… Éjszakánként ezek lepik el az utcákat. Garázdálkodnak, rendnek meg nyoma sincs. Csendőrök helyett máma rendőrök vannak, de mi hasznunk van belőlük?
A tisztet Kerenszkij irodájában látjuk újra, ahol a hadügyminiszter a vezérkarral tanácskozik, egy támadás tervét (Kerenszkij offenzíva) készítik elő. Amikor a főhadnagy beszámol a fronton kialakult helyzetről, miszerint
A katonák nem hajlandóak harcolni. Egyfolytában gyűléseznek, és bratyiznak a németekkel. A németek felkelésre bíztatják őket. Leitatják a katonákat, tökéletes oroszsággal írott röplapokat osztogatnak….A szabadság eszméje leöntve német snapsszal teljesen meghülyíti a katonákat. Nem érzik kötelességüknek megvédeni a Hazát. A katonatanácsok teljesen szétverik a hadsereget…
Kerenszkij elégedetlen a beszámolóval, és a hadseregben kialakult káosz rendbehozatalára női zászlóaljak megalakítását tartja célravezetőnek:
Parancsomra toborozást végeznek Bocskarjova nõi zászlóaljába. Éppen ez fogja megnövelni a hadsereg erkölcsi tartását.
Ezután a film több mint felében az első „Halálzászlóalj” (ezt az elnevezést a zászlóalj parancsnoka Marija Bocskarjova használta) toborzásáról, a harcra való felkészítésről szól. A haza hívására a társadalom széles rétegéből, különböző indíttatásból jelentkeznek önkéntesek: például Natalia Tacsiscseva grófnő, akit tábornok apja ajánl szolgálatra; Nágya, aki vőlegénye halálát akarja meg bosszulni az ellenségen, Froszka, Nágya a szobalánya, akit lefizetnek, hogy védelmezze úrnőjét; Duszja a drabális parasztlány; Rivka a zsidó kislány,stb.
A kiképzés kemény, a szegény paraszti sorból származó Bocskarjova még a testi fenyítéstől sem riad vissza, de a zászlóalj önkéntesei megértik viselkedését, és amikor az ütlegelésért feljebbvalói elzárják, az önkéntesek egyhangúan követelik szabadon bocsátását..
Miután a női önkéntesek sikeresen vizsgáztak harci felkészültségükből, a zászlóaljat kivezénylik a frontra. A fronton szétzüllött a hadsereg, harcolni nem akaró férfiakat találnak. Amikor először találkoznak a katonákkal, a férfiak nem bajtársakat, hanem nőket látnak bennük.

Bocskarjova ekkor kioktatja őket:
Mit gondoltatok, hogy minek jöttünk ide? Azt hiszitek, azért, hogy veletek henteregjünk? Mi harcolni jöttünk ide. Azért, hogy veletek együtt védjük a hazát a németektől. Mi bajtársak vagyunk…
A zászlóalj egy idő után tűzvonalba kerül, a németek támadásba lendülnek, és az orosz lövészárokban bekerítik őket.
A film befejező képsorain az asszonyok kilátástalan helyzetükben imádkoznak, ám ekkor az addig szétzilált, harcolni nem akaró férfiak támadásba lendülnek, hangos hurrá kiáltással rohannak az ellenség felé.
A film ismét tájékoztató szöveggel zárul:
Ez volt a női zászlóalj utolsó ütközete, de Bocskarjova zászlóaljának példáját követve
asszonyok újabb zászlóaljakat hoztak létre. Ám Oroszországot másik háború várta – a polgárháború.
1920-ban Maria Bocskarjovát főbe lőtték a fehérek mozgalmában való bűnrészességéért.