The Metropolitan Opera: Turandot

A Turandot háromfelvonásos opera, amelyet Giacomo Puccini komponált. Az olasz nyelvű librettót (szövegkönyvet) Giuseppe Adami és Renato Simoni írta, Carlo Gozzi perzsa meséből készült Turandot című, olasz nyelvű adaptációja, valamint Friedrich Schiller Die Prinzessin von China című, 1801-ben írt és 1802-ben Stuttgartban megjelent színdarabja alapján. Puccini halálakor az opera befejezetlenül maradt, a művet Franco Alfano egészítette ki. Az ősbemutató a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével, amikor is csak a Puccini által komponált torzó hangzott el. Azóta az operát hagyományosan Alfano kiegészítéseivel adják elő.

A turandot szó perzsa eredetű, jelentése „Turán lánya”. Turán egy Közép-Ázsiai régió. Perzsául a történet „Turandoht” néven ismert, ahol a „doht” a „dohtar” szó származéka, melynek jelentése „lánygyermek”.

A Turandot története a perzsa Ezeregy napok könyvéből származik (nem összetévesztendő Az Ezeregyéjszaka meséivel, sem a Hezar o-yek shab könyvvel), ahol ugyancsak találkozhatunk „Turandoht” kínai hercegnő személyével. De ez a történet inkább a perzsa költő, Nizami történetére hasonlít, amely egy orosz hercegnőről szól.

Puccini 1920 márciusában kezdett el dolgozni a Turandot operán, Giuseppe Adami és Renato Simoni librettóírókkal való találkozása után. 1921 januárjában kezdte el a komponálást. 1924 márciusában elkészült a záró duettel. Mivel ennek szövegével elégedetlen volt, október 8-ig leállt a komponálással, amikor is végül elfogadta Adami akkor már negyedik szövegváltozatát. Ugyanazon év október 10-én Puccininál gégerákot diagnosztizáltak, ezt követően Belgiumba, Brüsszelbe ment gyógykezelésre. 1924. november 29-én azonban meghalt.

Puccini 36 oldalnyi vázlatot és további 23 oldalnyi szöveget hagyott hátra a Turandot befejezéséhez, további instrukciókkal, melyek segítségével Riccardo Zandonainak be kellett volna fejeznie az operát. Puccini fia, Tonio, ellenkezve apja akaratával, Franco Alfanót bízta meg az opera befejezésével. Alfano saját kéziratai alapján fejezte be művet. A kiadó, Ricordi és a karmester Arturo Toscanini is erősen kritizálták Alfano munkáját, aminek hatására Alfano kizárólag Puccini hátrahagyott vázlatait és útmutatásait követve, újraírta a rábízott részeket. Ricordi azt szerette volna, ha a befejezetlenül hagyott részek úgy hangoznának, mintha azokat is Puccini írta volna.

A Turandot premierjén, 1926. április 25-én a milánói La Scala színházban, Arturo Toscanini karmester a III. felvonás közben leállította az előadást, majd a közönség felé fordult és kijelentette: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto.” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a szerző meghalt.”) A függöny lassan leereszkedett.[1]

Kínában a Turandot sokáig be volt tiltva, mert úgy vélték, hogy rossz fényben mutatja be a kínai népet. 1998-ban az operát nyolc alkalommal adták elő a Tiltott Városban, az eseményt a kínai vörös hadsereg katonái felügyelték. A művet Csang Ji-mou koreográfiájával és Zubin Mehta karmester vezényletével adták elő. A szereplők: Giovanna Casolla Turandot hercegnő, Szergej Larin Calàf, és Barbara Frittoli, aki Liùt alakította.

Puccini a Turandothoz is felhasznált autentikus ázsiai zenemotívumokat, akárcsak a Pillangókisasszony esetében. Utolsó operájának nyolc témájában hallhatunk tradicionális kínai zenét. A kínai dal címe „Mò Li Hūa (茉莉花)”, vagy „Jázmin”, melynek dallama többször is ismétlődik.