A Stuart Mária (olaszul: Maria Stuarda) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Giuseppe Bardari írta Friedrich Schiller azonos című műve alapján, amelyet Andrea Maffei fordított le. A művet 1835. december 30-án mutatták be először a milánói Scalában. A mű első változatát Buondelmonte címmel, Pietro Salatino szövegkönyvére átdolgozva 1834. október 18-án mutatták be a nápolyi Teatro di San Carlóban. Magyarországon még nem játszották.
Első felvonás
A Westminster-palotában a királynő és Anjou Lajos eljegyzésének bejelentését várják, amivel a két régi ellenfél, Anglia és Franciaország trónja végre egyesülhetne. Ám Erzsébet a döntés elhalasztásáról számol be, aminek egyik oka, hogy még mindig szerelmes Robertóba, Leicester grófjába. Tanácstalanságát fokozza, hogy hamarosan döntenie kell a fogságban tartott skót királynő, Mária sorsáról is. Tart ugyanis Mária és párthívei befolyásától, hogy kivégeztetésével tovább növelné Anglia ellenfeleinek táborát, ezért egyre halogatja a döntést. Ingadozását látva Talbot kegyelmet kér Mária számára, míg tanácsadója, Lord Cecil a halálos ítélet elrendelését sürgeti. Erzsébet Leicestert hívatja. Amikor megérkezik, egy aranygyűrűt ad át neki és követként Franciaországba küldi Lajoshoz. A gyűrű házassági szándékának jele, bár még nem végleges válasza. Látván egykori szerelmese közönyét házassági szándéka bejelentéséről, sértetten és haragosan elvonul. Talbot ekkor félrehívja Leicester grófot és egy levelet és Máriát ábrázoló miniatűrt nyújt át számára. Mint mondja, Máriánál járt nemrég, s akkor kérte meg az asszony ezek Leicesterhez történő eljuttatására. Leicester forró szerelemmel beszél Máriáról. E hangulatában találja őt a visszatérő királynő. Leicester nem titkolja érzéseit és rábeszéli Erzsébetet egy Máriával való négyszemközti találkozásra. A királynő nehezen bár, de enged a kérésnek.
Második felvonás
A Fotheringhay-kastélyban Mária és társalkodónője, Anna élvezik a parkban engedélyezett séta váratlan lehetőségét. Gyermekkora franciaországi emlékeire gondol és arra, hogy lemond a skót trónról, ha visszatérhet Franciaországba. Leicester keresi fel. A férfi, miközben biztosítja szerelméről, arra kéri, alázkodjon meg Erzsébet előtt. Amikor Erzsébet és Mária találkoznak, Mária valóban alázatosan viselkedik és térdet hajtva, kegyelmet kér Erzsébettől. A királynő azonban mind becsmérlőbb szavakat használ, erre Mária is elveszti türelmét, és gyáva fattyúnak minősíti Erzsébetet, aki nem méltó Anglia trónjára. A királynő az őrséget hívja és visszaviteti Máriát börtönébe.
Harmadik felvonás
Mária halálos ítéletéről már csak a királynő kézjegye hiányzik. Leicester keresi föl, hogy még egyszer megkíséreljen kegyelmet kérni szerelmese számára. Ez annyira felbőszíti Erzsébetet, hogy azonnal aláírja a halálos ítéletet. Máriának Lord Cecil hozza meg a hírt közeli kivégzéséről. Az asszony rezignáltán veszi tudomásul a döntést. Elmondja, második férje, Lord Henry Dudley, és titkára, Rizzio megölt árnyai kísértik, mintha csak bűnösségére célozva hívogatnák maguk közé a túlvilágra. Leicester jön el egy utolsó búcsúra hozzá. Majd híveivel együtt Istenhez fordul, és imában kér feloldozást bűnei alól. Kintről ágyúlövések hallatszanak. A harmadik lövés eldördülése után megérkezik a fegyveres kíséret, amely a vesztőhelyre vezeti Máriát.