The Met - La Traviata

A Traviata vagy La Traviata [la traviˈaːta], azaz A bukott nő Giuseppe Verdi háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye alapján, amely 1848-ban jelent meg először nyomtatásban. Az opera ősbemutatójára a velencei La Fenice operaházban került sor 1853. március 6-án. Noha a bemutató nem aratott osztatlan sikert, az évek során a Traviatából a világ operarepertoárjának egyik legjátszottabb darabja lett. A traviata olasz szó, melynek jelentése az útról letért (tra via) vagy tévútra került. Első magyarországi előadása 1855. február 9-én volt Temesváron; a Nemzeti Színházban 1857. november 10-én mutatták be Tévedt nő címmel.

Első felvonás
Szalon Violetta házában

A tüdőbeteg Violetta Valéry estéllyel ünnepli, hogy egészségének javultával visszatérhet a társaságba. Meghívta közeli barátait és a párizsi társasági élet előkelőit. Grenvil doktorral fogadja a vendégeket, többek között Douphol bárót és barátnőjét, Florát, aki D'Orbigny márkival érkezik (Dell'invito trascorsa è). A régi ismerősök között feltűnik egy vidéki fiatalember, Alfredo Germont is, aki szerelmes a szép kurtizánba. Gaston, Alfredo barátja tudatja Violettával, hogy a fiatalember reménytelenül szerelmes belé. Violettát – noha igyekszik a lelkében feltámadó szerelmet iróniával és kacérsággal palástolni – szintén hatalmába keríti a szerelem. Alfredo köszöntőre emeli pezsgőspoharát, Violetta és a vendégek pedig csatlakoznak hozzá (Libiamo ne' lieti calici). A vendégek átvonulnak a szomszédos szalonba. Violetta is velük akar tartani, egy hirtelen köhögésroham miatt azonban kénytelen egy pamlagon megpihenni. Alfredo vele marad. Violetta a vendégek közé küldené a fiatalembert, ám Alfredo szerelmet vall neki. Violettát, aki korábban könnyelműen elutasította a fiatalember közeledését, most már komolyan meghatja Alfredo szerelme (Un dì, felice, eterea). A szerelmi vallomás után egy rózsával ajándékozza meg az ifjút, akit másnapra visszavár házába. A vendégek távozása után Violetta a szerelemről töpreng: vajon Alfredo lesz-e az igazi? Arra a következtetésre jut, hogy a kurtizánok nem reménykedhetnek örök szerelemben, és inkább a szabad életet választja (Sempre libera). A távolban a boldog Alfredo szintén a szerelemről énekel (Follie! Follie! ).

Második felvonás
Első szín
Vidéki ház Párizs mellett

Alfredo és Violetta egy Párizs melletti vidéki házba vonultak vissza, hogy kizárólag szerelmüknek éljenek. Alfredo büszkén énekel erről (Di miei bollenti spiriti), de boldogsága hirtelen szertefoszlik, amikor a komornától, Anninától megtudja, hogy Violetta pénzzé tette vagyonát közös költségeik fedezésére, mivel tőle apja megvonta apanázsát. Alfredo szégyenkezve Párizsba indul, hogy pénzt szerezzen. Távozása után Violetta lép be a szalonba egy meghívóval. Flora hívja az esti bálba, de ő visszautasítja, mert szakított korábbi életvitelével, és csak mosolyog azon az ötleten, hogy térjen vissza a párizsi bálok világába. Annina egy látogatót jelent be. Violetta fogadja, hiszen már megbeszélt egy találkozót egy üzletemberrel, de helyette egy idősebb úr lép be: Giorgio Germont, Alfredo apja, aki felszólítja Violettát, hogy a Germont család jó hírének megőrzése végett (Pura siccome un angelo) mondjon le a fiáról. Alfredo és Violetta viszonya botrányosnak számít, ami miatt Alfredo apja nem tudja férjhez adni leányát, mert a kérő családja megfenyegette, hogy ha Alfredo helyzete nem rendeződik, felbontottnak tekintik a házassági kötelezvényt. Kétségbeesett tiltakozás után Violetta beleegyezik az elválásba (Dite alla giovine), búcsúlevelet ír Alfredónak, melyben megírja, hogy visszatér régi életéhez és Douphol báróhoz, aki mellett anyagi biztonságra is számíthat. A visszatérő Alfredót mélyen lesújtja a levél, ugyanakkor sértve érzi magát (Ah, vive sol quel core). Apja álszent vigasztalása (Di Provenza) sem segít rajta: elhatározza, hogy bosszút áll Violettán. Megtalálja Flora levelét, és elhatározza: ő is elmegy a bálba.

Második szín
Flora palotája

Flora bálján a szórakoztatásról cigánylányok (Noi siamo zingarelli) és torreádorok gondoskodnak (Di Madride noi siam), de a bál hangulatát beárnyékolja Violetta és Alfredo szakításának a híre. Violetta Douphol báró karján jelenik meg a bálon, és Alfredo úgy gondolja, ő a nő új választottja (Invitato a qui seguirmi). A játékasztalnál Alfredo kellemetlen megjegyzésekkel bosszantja a bárót, és elnyeri pénzét. A feszült hangulatot a vacsora tálalása oldja fel: mindenki átvonul az étkezőszalonba. Violetta visszatér, őt Alfredo követi. Violetta igyekszik elhárítani a botrányt: megpróbál Alfredo lelkére beszélni, mert fél, hogy a féltékeny báró párbajra hívja a fiatalembert. Majdnem elárulja érzelmeit, de eszébe jut az öreg Germont-nak tett fogadalma, hogy végleg szakít Alfredóval, és utolsó keseredettségében kijelenti, hogy szerelmes a báróba. A dühös Alfredo feltépi a szalon ajtaját, és behívja a vendégeket. Az ájulás szélén álló Violetta egy asztalnak támaszkodik, Alfredo a kártyajátékban nyert pénzt a lábaihoz dobja, sértegeti és szajhának nevezi. Violetta elájul, a sértett báró pedig párbajra hívja Alfredót. Közben megérkezik az idősebb Germont is, látja, ahogy Violetta megalázottan összeesik, és megrója fiát, amiért megsértette a társadalmi etikettet. Egyedül ő ismeri a jelenet valódi okát, de a fia jövőjének érdekében nem hajlandó azt felfedni (Di sprezzo degno).

Harmadik felvonás
Violetta hálószobája

A súlyosan beteg (tüdőbaja utolsó stádiumába lépett) Violetta egy szerényen berendezett párizsi lakásban él, ágyhoz kötve. Egyetlen társa Annina, a komorna. Felébred, és gyenge hangon Anninát szólítja: megkéri, hogy nyisson ablakot. Megérkezik Grenvil doktor, és Violetta megpróbál felkelni, de csak komornája segítségével tud felülni egy fotelba. Az orvos javulást ígér neki, de Annina fülébe súgja, hogy már csak néhány órája maradt hátra. Violetta levelet kap az idősebb Germont-tól, aki tudatja vele, hogy elmondta fiának az igazságot önfeláldozásáról, és Alfredo már úton van Párizs felé. Violetta úgy érzi, közeleg a vég, és már nem látja újra szerelmét (Addio del passato). Az ablakon egy utcai bál hangjai szivárognak be a sivár szobába (Largo al quadrupede). Violetta megkéri Anninát, hogy osztogassa szét utolsó pénzét a bálozók között. Megérkezik Alfredo, a szerelmesek együtt álmodoznak leendő közös életükről (Parigi, o cara), de már túl későn. Ahogy a fiú apja megérkezik, Violettán köhögésroham lesz úrrá, lázas képzelődés fogja el (È strano), majd élettelenül összeesik.