Salaam Namaste

Éldegél Ausztráliában egy jó indiai fiú, Nikhil (Saif Ali Khan), aki apja kívánságára ugyan építészi diplomát szerzett, szíve vágya azonban mindig is az volt, hogy szakács legyen. Az is lett. Híres szakács. Nem hisz a házasságban, és utálja a gyerekeket˘

Éldegél továbbá Ausztráliában egy jó leány, Amber (Preity Zinta), aki nem akar férjhez menni, indiai családjával minden kapcsolatot megszakított, nappal orvosi egyetemre jár, hajnalban pedig egy rádióadó népszerű műsorvezetője. Reggelenként így köszönti a helyi indiaiakat: Salaam! Namaste!

Egy szép napon Nikhilt, a híres szakácsot hívják meg az élő műsorba, ő azonban, rossz szokása szerint, aznap reggel is elalszik. A meghiúsult interjút néhány telefonbeszélgetés követi˘ addig-addig, hogy Amber és Nick ismeretlenül is egymás első számú ellenségévé válik. Mondom, ismeretlenül. Így eshet meg, hogy egy esküvői buliban egymásba szeretnek, mielőtt megtudnák, hogy ki is a másik. De ez még semmi! Innen még hátra van legalább kétórányi meglepetés, fordulat, izgalom, nevetés, zenés-táncos betét (naná!). Könnyek csak mérsékelten, csöppet sem kötelező jelleggel. A film végén pedig feltűnik egy parányi, de annál emlékezetesebb szerepben Abhishek Bachchan, a múltkori film (Bunty és Babli) főszereplője is.




Romantikus vígjátékot készíteni hálás feladat, ráadásul többnyire kockázatmentes, mert amíg lesznek mozis randik, addig ugye nézősereg is akad. Futószalagon jönnek a romcom-ok a filmes boszorkánykonyhából, így mennyiségi problémák nemigen akadnak, a minőség már persze más kérdés. Egyre gyakoribb, hogy az unalomig ismételt, elcsépelt kliséken, hozzávalókon kívül mást nem is kevernek bele, ezért kevés meghatározó moziélményre teszünk szert ebben a kategóriában. Legyen szó akár Koreáról, akár Indiáról, nagy hagyományai vannak ezeknek a filmeknek, és (sajnos) ott tartunk, hogy már az is eseményszámba megy, ha a bevált fordulatokat, szituációkat és poénokat egy-egy filmben frissen, üdítően, arányait jól eltalálva szervírozzák. A Salaam Namaste esetében is csak erről van szó, semmi extra, de azért jól lehet vele lakni.

Nicki (Shaif Ali Khan) és Ambar (Preity Zinta) Ausztráliában tengetik mindennapjaikat, előbbi egy menő étterem séfje, utóbbi rádiós műsorvezető. Egy elmaradt interjú miatt egymás dühödt ellenségeivé válnak, egymást rendszerint (a hallgatóság és a rádió tulajdonosának legnagyobb örömére) az éter hullámain alázzák porig. Kiderül, hogy mindettől függetlenül egész jól is ki tudnak jönni egymással, sőt, még holmi románc is alakul. Hirtelen ötlettől vezérelve költöznek össze, az első időkben mindketten a legjobb formájukat mutatják a másiknak. Aztán jönnek a szürke hétköznapok (meg egy-két apróság), és lehull a mézesmáz az arcokról. Megtakarításuk ráment arra, hogy egy évre előre kifizessék a lakást, a tulaj vissza nem ad egy centet sem, nincs menekvés, és a mozinézők (kár)örömére szép példáját láthatjuk az ízes magyar "lakva ismerszik az ember" szólásunk való igaz voltára.