Une Histoire D'eau

A film képanyagát Truffaut még 1958 februárjában forgatta, mikor árvíz volt Párizs déli részén. Két napon át filmezte,
amint Jean-Claude Brialy és Caroline Dim próbálnak autóval visszajutni a városba. A nyersanyagot végül félretette.
Évekkel később Godard talált rá a felvételekre és vágta össze őket egy kisfilmmé, saját maga által írt kommentárral
kiegészítve azt.

"Az Árvízi történetet viszont nemcsak Truffaut írta, hanem ő maga kezdte el forgatni: rögtönzött történetre gondolt egy lányról és egy fiúról, háttérben a Szajna évenként ismétlődő áradásával. (Az új hullám indulására egyébként jellemző, hogy Truffaut, mindössze két rövidfilmmel a háta mögött, pénzt kapott erre a forgatókönyvet vagy bármi konkrét elképzelést nélkülöző ötletére.) Az anyaggal azonban nem tudott mit kezdeni, Godard viszont, akit – ahogy Truffaut később egy interjúban elmondta – abban az időben nagyon érdekelt a montázs, elkérte a tekercseket, megvágta és narrátorszöveget írt hozzá. Ezúttal női szemszögből látjuk a szerelmi játékot – talán a nővel való azonosulás maradt meg egyedül a későbbi Truffaut-oeuvre-ből –, szemben az elemekkel, avagy inkább – szó szerint – az elemek árján. A kedves fiatal lány mindennapos útját próbálja megtenni Párizsba, a rendkívüli körülményekre való tekintettel csónakban, ölben, autóstoppal, mikor mi adódik. Az kemény vágásokkal – az ad hoc forgatott anyag, úgy látszik, ellenállt –, a vágásokat éles zenei váltásokkal hangsúlyozó film fékevesztett rohanás a víz elől egy férfi karjaiba, valahonnan Párizs környékéről a Szajnából éppen hogy kiemelkedő Pont Neufig. Két csók és egy autózás között, sőt alatt a lány el-elkalandozó fecsegését halljuk – a dialógus nélkülözése is szükségszerű megoldás, ráadásul alkalmat ad Godard-nak arra, hogy telezsúfolja a szöveget filmes és kulturális utalásokkal, szóviccekkel, idézetekkel. Az ebben az esetben meglehetősen okoskodónak hangzó „önreflexiós” eljárást pedig még meg is fejeli: a cserfes narrátorina annyira belejön a szövegelésbe, hogy maga mondja el a vége főcímet („Francois Truffaut és Jean-Luc Godard filmjét látták. Hölgyeim és Uraim! Ez itt a vége.”), nehogy elfelejtkezzünk róla, filmet látunk – s ezt a kelleténél komolyabban vegyük."